Ébren vagyok, ez régi álom,
Hiába szorítom úgy forog velem minden.
Gyors a tempó, a végét várom,
Nem tudom már, hogy kinek szabad hinnem.
Száraz kenyér, olcsó cirkusz,
Ennyi nem elég, hogy befogják a számat.
Annyit érsz te is, amennyit tudsz,
Néha az idomár a leghülyébb állat.

Nem, ne kérdezd, hogy miért!
Nem kell, hogy megérts.
Nem én vagyok, nem engem kell, hogy félts!
Ne kérdezd, hogy miért!
Nem kell, hogy megérts.
Nem én vagyok, nem engem kell, hogy félts!


Refrén:

Forog a körhinta ugyanúgy jár,
Felültél, pedig nem volt muszáj.
Innen lentről nézve, cirkusz az egész világ.
Itt is bohócot keresnek, akin a gazdagok nevetnek,
A szegény hülyéken, pedig jó sokat keresnek.


Olcsó kenyér, ócska cirkusz,
Te sem tudod már befogni a számat!
Több vagyok, mint amennyit tudsz!
Nálam az ostor, az idomár az állat.

Nem, ne kérdezd, hogy miért!
Nem kell, hogy megérts.
Nem én vagyok, nem engem kell, hogy félts!
Ne kérdezd, hogy miért!
Nem kell, hogy megérts.
Nem én vagyok, nem engem kell, hogy félts!


Refrén:

Forog a körhinta ugyanúgy jár,
Felültél, pedig nem volt muszáj.
Innen lentről nézve, cirkusz az egész világ.
Itt is bohócot keresnek, akin a gazdagok nevetnek,
A szegény hülyéken, pedig jó sokat keresnek.


Nem kell, hogy félts!
Nem kell, hogy félts!


Refrén:

Forog a körhinta ugyanúgy jár,
Felültél, pedig nem volt muszáj.
Innen lentről nézve, cirkusz az egész világ.
Itt is bohócot keresnek, akin a gazdagok nevetnek,
A szegény hülyéken, pedig jó sokat keresnek.
(Jó sokat keresnek...)