Régen elveszett már az igaz álmodás,
(de) valahol tán,a szavakon túl,
van még,ami él.

jókor jó helyen mindig lehetsz óriás,
odafentről a csoda eldől,
mig őrzöd a fényt.

különös,minden szó,
mikor búcsúzni kár,
veled mindenhol minden összeköt már!

mondd meg,hány pofon kell,
hogy saját útra lépj,
hoogy igazán láss,hogy közelebb érj,
de a jót sose bánd...

különös ébrenlét,
mikor nem félsz,csak élsz,
veled mindenhol minden összeköt rég!

egy perc a nap,egy perc az éj,
egy percben mindenre juthat fény,
de néha bánt,hogy túl kevés
az a perc,hogy többet élj..

egy perc a nap,egy pec az éj,
egy percben élheted meg őszintén,
hogy néha sok,vagy túl kevés
az a perc...hát lassíts még,
hogy többet élj!

minden többet érhet,ha szíves védtelen,
valahol tán,a szavakon túl,
nincs más,ami kell.
különös ébrenlét...