Valamikor még a vég előtt
Szerelemtől lángolt ez a föld.
De gonosz lett és jéghideg a világ,
Csak mi maradtunk már, kit éget a láng.

Most a lombok, a fények,
A bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek.

Refr.:
Hisz nem volt már
Nagyon rég
Ilyen végtelen nagy szerelem.
Szórjuk hát
A tűzét szét,
Hogy megint harc helyett béke legyen,
Hol élet vár.

Minek van a szív, ha nem dobog?
Mit ér az a tűz, mi fojtva lobog?
A szerelem az élet volt rég.
Csak mi vagyunk, kik óvhatjuk még.

Most a lombok, a fények,
A bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek.

Refr.

A lombok, a fények,
A bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek.

Hisz nem volt már
Nagyon rég
Ilyen végtelen nagy szerelem.
Szórjuk hát
A tűzét szét,
Hogy megint harc helyett béke legyen.

Nem volt már
Nagyon rég
Ilyen végtelen nagy szerelem.
Szórjuk hát
A tűzét szét,
Hogy megint harc helyett béke legyen,
Hol élet vár.